Szeptember elseje van. Első nap az iskolában. Napközben dolgoztam, aztán a lányaimért mentem, sütiztünk egy cukrászdában, tornacipőt kerestünk egy boltban – sikertelenül, bevásároltunk, aztán hazaértünk, mindenki kipakolt, én elmentem 1 órát az szitáló esőben futni (a nap fénypontja!), aztán jött az esti műszak: főzés, vacsora, uzsonnakészítés, fürdés, fogmosás, mese, lámpaoltás… Konyha elpakolása, teregetés, csupa finomság…
Este 22 óra van. Most jutottam el a számítógéphez, megválaszoltam pár emailt, próbáltam kiigazodni a Felnőttképzési Törvénymódosítás labirintusában, és végre leültem írni Nektek, mert ezek a gondolatok egész nap bennem voltak. Ugyanis nagyon örülök, hogy szeptember 1-jén elkezdődött az iskola és vele együtt a szürke hétköznapok. Imádom a „régi kerékvágást”, mindig is szerettem, mikor a nyári szétcsúszás után kicsit újra a régi mederbe kerül az életünk. Kiszámíthatóbbá válnak a napok, a délutánok, az esték. Mindenki tudja, hogy reggel kelés, reggeli, indulás, délután edzés, tanulás, este fél 9-kor lámpaoltás.
A karantén óta meg még jobban értékelem ezt az új időszakot, amire olyan régóta vártunk. Augusztusban úgy csináltunk, mintha semmi nem történt volna: tanszerlistával a kezünkben elmentünk a hipermarketbe és bizakodóan bevásároltunk színes füzetekből, HB-s ceruzákból, félfamentes rajzlapokból. Bevallom, a második félévre kért körzőt és dupla pasztellkrétát még nem vettük meg, de azért ez a bevásárlás is elegendő biztonságérzetet adott: most minden rendben van!
És készültünk lélekben az első napra kedvenc pólóval és új kulaccsal. meg kell adni a módját, na. Nagyon megható volt, ahogy a lányaim a suli előtt örültek a barátaiknak. Szívünk mélyén mindannyian ujjongtunk belül, hogy végre újra suli!
Tudjuk, hogy vannak korlátozások. Tudjuk, hogy a helyzet fokozódik. Tudjuk, hogy bármi változhat holnapra. De most annak örülünk, ami van: újra uzsonna készítés, újra könyvbekötés, újra tesióra, újra bioszóra a harmadikon. Újra személyes oktatás, újra napközi, újra játszás az udvaron!
És mi adhat erőt a hétköznapokra? Pont ezek a kapaszkodók! Az iskolai és munkahelyi rutin mellett élményeket gyűjteni, kirándulni, társasjátékestet szervezni, amíg csak lehet!
És átgondolni:
Neked mi ad biztonságérzetet? Találd meg ezeket a kapaszkodóidat. Meg fogsz lepődni, sokkal több van, mint gondolnád!
Este 22 óra van. Most jutottam el a számítógéphez, megválaszoltam pár emailt, próbáltam kiigazodni a Felnőttképzési Törvénymódosítás labirintusában, és végre leültem írni Nektek, mert ezek a gondolatok egész nap bennem voltak. Ugyanis nagyon örülök, hogy szeptember 1-jén elkezdődött az iskola és vele együtt a szürke hétköznapok. Imádom a „régi kerékvágást”, mindig is szerettem, mikor a nyári szétcsúszás után kicsit újra a régi mederbe kerül az életünk. Kiszámíthatóbbá válnak a napok, a délutánok, az esték. Mindenki tudja, hogy reggel kelés, reggeli, indulás, délután edzés, tanulás, este fél 9-kor lámpaoltás.
A karantén óta meg még jobban értékelem ezt az új időszakot, amire olyan régóta vártunk. Augusztusban úgy csináltunk, mintha semmi nem történt volna: tanszerlistával a kezünkben elmentünk a hipermarketbe és bizakodóan bevásároltunk színes füzetekből, HB-s ceruzákból, félfamentes rajzlapokból. Bevallom, a második félévre kért körzőt és dupla pasztellkrétát még nem vettük meg, de azért ez a bevásárlás is elegendő biztonságérzetet adott: most minden rendben van!
És készültünk lélekben az első napra kedvenc pólóval és új kulaccsal. meg kell adni a módját, na. Nagyon megható volt, ahogy a lányaim a suli előtt örültek a barátaiknak. Szívünk mélyén mindannyian ujjongtunk belül, hogy végre újra suli!
Tudjuk, hogy vannak korlátozások. Tudjuk, hogy a helyzet fokozódik. Tudjuk, hogy bármi változhat holnapra. De most annak örülünk, ami van: újra uzsonna készítés, újra könyvbekötés, újra tesióra, újra bioszóra a harmadikon. Újra személyes oktatás, újra napközi, újra játszás az udvaron!
És mi adhat erőt a hétköznapokra? Pont ezek a kapaszkodók! Az iskolai és munkahelyi rutin mellett élményeket gyűjteni, kirándulni, társasjátékestet szervezni, amíg csak lehet!
És átgondolni:
- Mi az, ami NEM változott? (lakóhely, iskola, munkahely, család, szomszédiok, játszótér, kisbolt, …)
- Mi az, ami RUTINSZERŰEN működik már? (reggeli rutin, kocsiban sminkelés, délutáni körök, főzés zenehallgatással,…)
- Mi az, amit ÚJONNAN bevezethetünk, mert MI választottuk? (Keddi kártyapartik? Vasárnapi családi filmnézés? Kocogás a közeli parkban heti kétszer vacsorakészítés előtt? …)
Neked mi ad biztonságérzetet? Találd meg ezeket a kapaszkodóidat. Meg fogsz lepődni, sokkal több van, mint gondolnád!
