Koncsag Réka vagyok.
Német nyelvtanár és nyelvi coach.
Imádom a munkám. 22 éve imádom.
Vállalkozó vagyok 22 éve.
Vállalkozom, amióta kiléptem az egyetem kapuján és elvállaltam az első munkámat. Nem azért, mert menő vállalkozónak lenni, nem azért, mert így akartam, hanem mert nem volt más lehetőségem dolgozni.
Vállaltam, hogy egyetlen középiskola sem vesz fel főállásban, csak számlás óraadó tanárnak, pedig ők hívtak.
Vállaltam, hogy egyetlen nyelviskola sem vesz fel főállásban, csak számlás óraadó tanárnak, pedig ők hívtak. Még akkor sem, ha vezető tanárnak hívtak.
Vállaltam, hogy „számlásnak” kell lennem.
Vállaltam a rendszert, mert azt mondták, így tudok legálisan a szakmámban dolgozni, adót fizetni, nyugodtan aludni.
Nyugodtan aludni?!…
Vállaltam, hogy nincs főnököm, tehát szabadon dolgozhatok.
Vállaltam, hogy nincs főnököm, tehát senki nem osztja ki a munkát, nekem kell megdolgoznom minden egyes új ügyfélért. 22 éve. Minden új ügyfél az én munkám eredménye.
Vállaltam, hogy nem vagyok alkalmazott, tehát nincs HR, pénzügy, beszerzési osztály…
Vállaltam, hogy nem vagyok alkalmazott, tehát én egyedül intézek mindent a vállalkozásom körül.
Vállaltam, hogy nem vagyok alkalmazott, tehát nekem nem jár béren kívüli juttatás, cafeteria, ruhapénz, outdoor tréning, karácsonyi bónusz…
Vállaltam, hogy KATAs vállalkozóként fehéren dolgozom és adózom.
Vállaltam, hogy KATAs vállalkozóként nem lesz nyugdíjam, és öngondoskodnom kell.
Vállaltam, hogy én oszthatom be a napjaimat, hogy mikor dolgozom.
Vállaltam, hogy soha nem jár le a munkaidőm, mert mindig van mit csinálni egy vállalalkozásban.
Vállaltam, hogy akkor mehetek nyaralni, amikor csak akarok.
Vállaltam, hogy minden egyes szabadnap pénzkiesés, nincs olyan, hogy fizetett szabadság.
Vállaltam, hogy ha beteg vagyok, nem kell dolgoznom.
Vállaltam, hogy ha beteg vagyok, nincs betegszabadság, nincs táppénz. Ezért nem vagyok kb. soha beteg.
Vállaltam, hogy én választhatom ki a munkám helyszínét is.
Vállaltam, hogy én fizetem az irodámat, a munkaeszközeimet, a vizet, a villanyt, a fűtést, de még a wc papírt is.
Folytathatnám a sort….
Egyszer egy barátommal beszélgettem, ő egy menő cégnél volt alkalmazott.
Én: – De jó neked! De szeretnék egyszer egy biztos állást!
Ő: – Réka! Neked van a legbiztosabb állásod a világon! Engem bármikor kirúghatnak, de téged soha!
Akkor nagyon tetszett ez az új perspektíva. Hát most bekövetkezett ez is. Kirúgtak a saját vállalkozásomból. Nem kaptam részletes indoklást. Csak annyit, hogy ami eddig rendben volt, állítólag az most már nem jó így. Hmmm…Úgy vélem kicsit rövid a felmondási idő…
DE NEM ADOM FEL!
Mert vállalkozóként azt is megtanultam az elmúlt évek alatt, hogy hogyan kell tüzet oltani, valódi problémákat megoldni, vagy a padlóról újra és újra felállni és továbbmenni.
Mit továbbmenni?!
Sikeresebbé válni, mint valaha! Csakazértis!
